Bocs, hogy késtem a résszel, de nagyon sok dolgom volt.. De most itt van, és remélem, hogy tetszik!!
Ja, és kösz a +300 megtekintést, és a 13 pipát!! Tényleg! :) A kövi rész 10 pipa után jön.
*Lola Naplója*
-Szia Anya!- rohantam ki az ajtón, hátamon a táskámmal. Mivel Apu Claire-t már elvitte, mehetek egyedül. Hurrá:(. Gondolatmenetemet egy halk 'Helló' zavarta meg. Kinyitottam a kertkaput és Harry-vel találtam szemben magam.
-Szia!- köszöntem- Megyünk együtt?
-Nem hiszem. Nem azért várok rád- nevetett. Aztán elindultunk. Útközben Harry megkérdezte, hogy honnan költöztünk ide.
-Egy Doncaster melletti faluból, mert Apu itt kapott állást.
-És jártál már Doncaster-ben? Mert azt mondják szép hely.
-Nem, még nem volt szerencsém ellátogatni oda.
-Ó, most jut eszembe! Bekövettelek Twitteren! De te nem követtél vissza!- vágott egy szomorú arcot.
-Bocs, tegnap éjjel nem a Twitteremmel voltam elfoglalva- nevettem.
A nap egész jól telt, az órák sem voltak vészesek. Amikor hazaértem, szokás szerint nem volt otthon senki. Gyorsan átöltöztem, felkaptam egy könyvet, és lementem a nappaliba olvasni. Éppen a legjobb résznél tartottam, amikor csengettek. Letettem a könyvet, és kinyitottam az ajtót:
-Harry, minek köszönhetem ezt a váratlan meglepetést?- mosolyogtam.
-Ja, csak gondoltam áthívlak tanulni, de gyorsan elhúztál a suliból- nevetett. És rájöttem miért. Egy kinyúlt mackó naciban és 2 számmal nagyobb Coldplay-es pólóban nem nyújthattam valami szép látványt.
-Öhm.. Harry! Ma nem adtak leckét!- emlékeztettem zavartan.
-Ó, tényleg! Akkor is átjöhetnél!
-Persze, de előbb felveszek egy másik nacit. Addig gyere be!- nyitottam kijjebb az ajtót. Harry, amint átlépte a küszöböt, célba vette a kanapét, és, a távirányítót felkapva, felém fordult:
-Amúgy nem is mondtad, hogy szereted a Coldplay-t.
-Ne akarj egy nap alatt megismerni, mert nem lesz mit kérdezned!- feleltem mosolyogva és felrohantam a szobámba. a szekrényemből felkaptam egy cicanadrágot, és már lent is voltam a nappaliban. Alig bírtam ki nevetés nélkül, mert Harry a Sponge Bob-ot nézte!
-Maradsz? Mert szívesen átmegyek hozzátok és beszélgetek..mmh.. mondjuk a TV-vel. Mit szólsz??- vetettem fel az ötletet, Ő pedig hangos nevetésben tört ki.
-Nem, nem. Mehetünk- tápászkodott fel, kikapcsolta a készüléket és a házuk felé vettük az irányt.
Megmutatta a szobáját, ami tele van Coldplay-es poszterekkel és mindenhol teleírt papírok hevertek:
-Harry, ezeket a dalokat te írtad?- emeltem fel az egyik lapot.
-Hát..- emelte kezét a tarkójához- Igen, de nem olyan jók!
-Viccelsz?! Ez például nagyon szép!- emeltem fel egy másik papírlapot.
-Igen, ez mondjuk nekem is tetszik. Öhm.. Nem kérsz valamit inni?
-Persze, miért ne?- azzal le is mentünk a konyhába. Harry mondta, hogy üljek le a fotelbe amíg Ő hozza a gyümölcs levet(magának), és a kólát(nekem, hát igen, koffein-függő vagyok. Ez van!). A távirányítót nyomkodva rá kellett jönnöm, hogy a csatornákon csak mese filmek mennek. Így megállapodtam a Scoobv-Doo-n. Amikor Harry visszajött a 2 pohár üdítővel jól elnevette magát:
-És még én vagyok gyerekes?- nevetett tovább.
-Jól van na! Nálatok csak gyerek csatornák vannak!- mondtam, és lehuppant mellém a kanapéra. Kikapta a kezemből a távirányítót, és, nagyon gyorsan, ugrált az adók között. Végül megállt a főzőcsatornán.
-Komolyan ezt akarod nézni?- fordultam felé.
-Miért, nem tetszik?- nézett rám kutya szemekkel. Felnevetett és Ő csak fürkészve nézett tovább- Szerintem, most nagyon finom ételt készítenek. Nem értem miért nevetsz ki! Megbántottál!- piszkáltam a haját- Hagyd abba!- bigyesztette le ajkait, és adta a sértődöttet.
-Tudod, hogy nem direkt nevettelek ki!
-De rosszul esett!!- állt fel és kisietett a konyhába. Na most mi van?! Tényleg megbántottam, vagy csak játsza az agyát?!
-De akkor most megsértődtél?- pattantam fel a konyhai bár székre. Ő nem felelt, csak elővette a fagyis poharakat és 2 kanalat. Ja, és a tejszínhabot is- Mit csinálsz?
-Azt, amit a TV-ben, az előbb bemutattak. És te nem kapsz!- vigyorgott szemtelenül.
-De akkor miért vettél elő 2 poharat?
-Mert egybe nem fér bele az adagom! Kérlek, menj a nappaliba és ülj le légy szíves!- taszigált ki a konyhából.
-Oké, oké. Nyugi!
Két percre rá, jött 3(!!) pohár fagyival. Na jó, A harmadikban alig volt valami. Ez volt az enyém.
-Öhm.. Kösz, de nem úgy volt, hogy nem kapok??- vettem ki a kezéből a "fagyim".
-Nem vagyok haragtartó!- nevetett.
-Értemén. Akkor, kérlek, add oda a másikat.
-Mit kell mondani?- húzta fel a fél szemöldökét.
-Harry bácsi, kérek szépen fagyit!- nyújtottam el a szavakat, és mosolyogva odaadta az eper fagyit- Köszi!- ezen a ponton majdnem elájultam! A nappali forgott a gyomrommal együtt, és annyira elpirultam, hogy még az is lehet, hogy elfelejtettem levegőt venni!!! Harry felém fordult és arcon puszilt!(!!!) Nem bírtam megszólalni! Mit mondhattam volna?!
-Szívesen!- nézett rám vigyorogva.
-Öhm..- ennyit bírtam kinyögni! És éreztem ,hogy pirosabb vagyok, mint az alma
- Figyelj- szólalt meg újra- Kristen nem szólt az esküvőről?
-Miről?!- pattantam fel.
-Hát.. Judy, a nagymamám, apukád főnökével fog összeházasodni.
-Komolyan? De jó!- ültem vissza- De ugye nem kell kiöltözni, táncolni és óriás magassarkúkban ide-oda tipegni??- kérdeztem, gondolván, ha felhozta, tuti tud válaszolni.
- Csak sorban, oké?- tette le a fagyiját a dohányzóasztalra és a TV-t is kikapcsolta- Igen, ki kell öltözni, és igen, magassarkút kell venned. A táncról akartam veled bővebben beszélni!- fújta ki lassan a levegőjét- Nekünk kell eltáncolnunk az esküvőn a nyitótáncot- sóhajtott- Mit szólsz?
-Hát, csak annyit, hogy biztos, hogy nem veszek fel magassarkút!- nevettem. Nagyon örülök! Mármint az esküvőnek, mivel táncolni egyáltalán nem tudok- Csak, hogy tudd,- húztam fel a lábam, és átkulcsoltam- a tánchoz gacsos lábam van- erre felnevetett. Komolyan, most én durciztam be.
-Nyugi, majd járunk tánctanárhoz. Egyébként, Gemma-nak is el kell táncolnia. Az Ő partnere Clay lesz- mondta és újra elkezdte enni a fagyiját.
-Az az Clay aki a bandátok tagja?- kérdeztem és én is tovább ettem a jéghideg édességet.
-Igen, és Gem barátja is.
-Belegondolva, tényleg összeillenek. Amúgy mikor kezdjük el ezeket a próbákat, és meddig tartanak majd?
-Szombaton, délután 2-től, 3-ig tart. És mivel az esküvő 26,-án lesz, az utolsó próba 19,-én lesz- pillantott felém, majd szemeit újra a Ty-re tapasztotta. Éppen Jamie Oliver készített valami hús-félét. Na legalább ennyi ragadt rám!- Ja és keringőzni fogunk!
-És az jó?? Vagy nem? Mert fogalmam sincs...
-Igen Lola, az jó, mert viszonylag könnyű tánc, és egyszerű megtanulni- nevetett.
-Jól van na. Én ehhez nem értek!..- tettem le az asztalra az üres poharat, felhúztam a lábaim, és átkulcsoltam körülöttük a kezem.
-Oké, nyugi. Nem azért mondtam- rakta le ő is a poharát, és ugyanúgy helyezkedett ahogy én.
-Nem ér utánozni!- fordultam felé.
-Te utánozol engem!- fordult ő is felém. Ekkor egy nagy ajtó csapódásra lettünk figyelmesek, és az ajtó felé kaptuk a fejünket.
-Nem hiszem el!!- trapogott a konyhába Gem. Harry- vel egymásra néztünk, felpattantunk és mi is bementünk a konyhába.
-Mi a baj?- kérdezte Harry. Gemma- n nem látszott semmi haragra utaló jel, úgy látszik lenyugodott.
-Csak annyi, kedves Öcsikém, hogy Clay nem ér rá az esküvő napján!- dügöngött újra- Jaj!- pillantott rán- Ugye tudsz az esküvőről?
-Igen, Harry beavatott- bokszoltam a vállába, mire eleresztett egy halk "Aú"- t.
-Nem is ütöttem nagyot4
-De én fogok!- nézett rám vigyorogva, aztán visszaadta az "ajándékomat".
-Hagyjátok abba!- szólt ránk Gem. Néha tök jó fej, néha meg Anyánál is rosszabb- Találnom kell valakit szombatig! Várjatok, mi lenne, ha megkérném Jason- t? Szerintetek igent mondana?- bizonytalanodott el hirtelen. Komolyan mondom nagyon egy szeszélyes csaj!
-Nem, nem. Bárkit megkérhetsz, csak ŐT nem! Kivan zárva! anyu sem engedné!- háborodott fel Harry.
-Miért? Ki az a Jason? És mi a baj vele?- kérdeztem.
-Most 12,- es, menő, titokzatos, motorozik, és gitározik is- áradozott róla Gemma, miközben a kakaóját készítette el.
-Aha, meg egy faragatlan tuskó, aki másodszorra járja a 4,- iket. Ja, a legjobbat kihagytam. Tele van tetkókkal és minden tanár utálja- ócsárolta Harry, mire Gem rosszallóan nézett rá. aztán felém fordultak, azt várva, külsősként, majd én döntök. Ja, könnyű azt mondani.
-Öhm.. Szerintem nem lesz vele gond. Mármint, ha igent mond. De, azért ismered, ugye?
-Persze!- nézett rá Harry- re- Szoktunk beszélgetni. Ugyan is az én osztálytársam- világosított fel.
-Azt hittem az én oldalamra állsz!- bökött oldalba Harry, és visszasétált a nappaliba.
-És, milyen volt a suli?- érdeklődtem Gemma- tól. Leült mellém, és belekortyolt a kakaójába.
-Semmi különös, de Jason rólad érdeklődött. Mármint, hogy ki az a csaj Harry- vel. Én mondtam, hogy Lola, az új osztálytársa. Nem baj, ugye?- nézett a szemembe. Tekeintetéből egy kis félelmet véltem kiolvasni, de semmi oka nem volt rá.
-Nem, persze, hogy nem baj. Egyébként Harry- nek mi baja vele?- Fordultam a nappaliban tévéző Harry felé. A főzős műsorába volt bele merülve.
-Nem tudom, bár lehet, azért nem bírja, mert egyszer nagyon tetszett neki egy lány, és a lányon kívül mindenki tudott róla. Jason is. És Jas összejött a csajjal. Ja, meg Őt választották csapatkapitánynak a focicsapatban. Gondolom, azért is pipa lehet- pillantott Ő is Harry felé.
-Amúgy Harry- nek van most barátnője?- tettem fel a kérdést, ami 'AZ' óta kavargott bennem.
-Nem tudom. Hé, Öcsi! Van csajod?- kérdezte tőle, nem túl udvariasan.
-Dolgozom rajta!- rám nézett! Nem, nem. Vagy igen? Áhh..!
-Nincs!- nézett, most már rám, Gemma- És neked van barátod?
-Mivel még csak most költöztünk ide, nincsen. De nagyon tetszik valaki- néztem, az asztalon, egy pontot.
-Harry?- vigyorgott Gem. Felnevettetem. Mármint, persze, hogy helyes Harry, de nekem csak a barátom, és nem is akarok tőle többet.
-Nem, nem. egy sötét hajú srác. Asszem' a te osztályodba jár. Nem tudsz mutatni egy osztályképet, véletlenül?
-De, persze. Várj egy picit!- állt fel a székről, és átment a nappaliba. Az egyik kis szekrényben kezdett kutatni, és egy "Meg van" felkiáltás után vissza is jött- Tessék!- tette le elém a képet, de a fiút nem láttam rajta.
-Nem, nincs rajta. Nem jött valaki új az osztélyotokba?
-De, Jason. Mivel újra járja a 12,- iket. Egy perc. A telefonomban van róla egy képem- azzal előkapta a mobilját- Itt van!- mutatta felém a képernyőt, amin a srác képe jelent meg. Igen, tényleg Ő volt. Kusza, sötét tincsei szépen keretezték az arcát. Barna szemei az üvegen keresztül is a szemembe fúródtak. Lazán, zsebre tett kézzel állt, és a kamerába nevetett. Úr Isten! Ha lehet első látásra szerelem, nálam megtörtént.
-Átküldöd?- vigyorogva kérdeztem.
-Persze, de Harry- nek egy szót sem, mert kiakadna.
-Na, ha már ennyit emlegetettek, akkor kíváncsi vagyok, hogy miért- állt meg mellettem Harry. És éreztem, hogy megint rák vörössé változik arc színem, és a gyomromban a lepkéim életre kelnek.
-Öhm... Izé... Tudod, csak lányos dolgokról fecsegünk mindenről és biztos félre értettél valamit- néztem rá zavartan. És a kis barátaim megint elkezdek nyugtalankodni odabent.
_Persze- legyintett- Amúgy előbb szólt Anyukád, hogy menj vacsizni4
-Oké!- pattantam fel- De mikor szólt? Mert nem hallottam.
_10 perce?- gondolkodott el.
Jól van, rendben sietek. Sziasztok! Jó éjt!- rohantam ki az ajtón.
Otthon már mindenki megvacsorázott, és az esti Alan Carr-Show- t nézték. (Marhára bírom azt a hapsit)
-Sziasztok! Mi a kaja?
-Hal meg krumpli!- kiéltotta nevetve Apa. Gyorsan megmelegítettem az adagom, és be is faltam.
-Mentem lefeküdni!- szaladtam fel a lépcsőn, és válaszul csak egy jó nagy nevetést kaptam. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsim és behuppantam az ágyamba. Elnyomott az álom. És felriadtam. Basszus! Nem írtam a Naplómba! Hát, igen, most 2.30 van és lekörmöltem neked "pár" oldalt, kedves Naplóm! Na, jó éjt!
