Helló Directionerek!
Ez a második blogom és ez is egy fanfaction.
Az eleje a múltban(és Harry-vel) játszódik, de a többiek is benne lesznek ne féljetek!
Fejlécem még nincs, de remélem hamarosan lesz!
Na jöjjön az első fejezet!
Jó olvasást!
*Lola Naplója*
-Lola! Felkelni! Hasadra süt a nap!- Anya kiabálására keltem fel.
-Lola! Gyere, gyere! Kezdődik a suli!- ugrott az ágyamra Claire.
-Jó reggelt!- ültem fel kómásan és próbáltam Claire-re mosolyogni, de mivel elkezdett nevetni, rájöttem, hogy elég bénán nézhetek ki. Megöleltem és ki is szaladt a szobámból. Aztán elkezdtem öltözni. Egy fehér short-nál és egy kék virágos, fehér toppnál állapottam meg. Egy baglyos nyakláncot akasztottam a nyakamba, és felvettem a kabala karkötőm. A szememet kihúztam barna szemceruzával, szempillámat barna szempillaspirállal emeltem ki. Hajamat kiengedve hagytam. Majd felkaptam a táskámat és rohantam le reggelizni.
Lent Apu már a mai újságot olvasta és kortyolgatta a reggeli kávéját. Anyu meg palacsintát sütött.
-Jó reggelt Apu!- pusziltam meg az arcát és Ő is visszapuszilt. Utána leültem a jól megszokott helyemre.
-Jó étvágyat!- tette le elém a tál palacsintámat Anya. Közben Claire is lejött és leült mellém.
Az iskolahatalmas épület. A főbejárat felett egy tábla függ: 'Holmes Chapel iskolája'. Hű, de kreatívak... Nos, most vagy soha. Beléptem az új sulimba, ami négy évig lesz az a hely ahova legkevésbbé sem akarok majd jönni. A folyosók tömve voltak diákokkal. Itt, ott van egy-egy ivókút és plakátok. Anya valami olyasmit mondott, hogy a 24.-es teremeben lesz az első óra. Amikor beléptem az ajtón nagyon meglepődtem. Csomó fiú ült a székeken, támaszkodott a falnak és bámult engem! Igen, mivel ebben az osztályban én leszek az egyetlen lány. Kinéztem magamnak egy helyet, valahol a hátsósorban, és leültem. Az asztal másik oldala szabad volt. Majd odajött hozzám egy közép magas, barna, göndör hajú, zöld szemű fiú és így szólt:
- Helló, biztosan te vagy az új osztálytársunk! Az én nevem Harry, Harry Styles. Engem nevezetek ki a kísérődnek. Gyere mellém kell ülnöd!- nyújtotta felém a kezét. Megfogtam, felhúzott a székről és odavezetett ahol ülni fogok. Leültem és Ő mellém.
- Be sem mutatkoztam!- fordultam felé- Én Lola Hope vagyok.
- Hát, örülök, hogy megismerhetem kisasszony- mosolygott. És én is. Kedves és szimpatikus fiú. Remélem jó barátok leszünk.
Az óra után megmutatott mindent amit egy 10 perces szünetben megtudott. A büfét, az ebédlőt, a mosdókat, termeket, tanárit és az Ifjúsági Klubot is. Megismerhettem a tesóját Gemma-t is. Ő is ugyanolyan kedves és nyitott, mint Harry. A következő szünetben volt alkalmam megismerni Harry bandáját a White Eskimos-t. Ők másik osztályba járnak ezért nem láttam még őket. Harry mondta, hogy ma náluk próbálnak és ha ráérek akkor szívesen várnak, mint közönséget. A többi szüneteben meg beszélgettünk. Az én családomról, az Ő családjáról meg hasonló dolgokról.
-Lola! Gyere, gyere! Kezdődik a suli!- ugrott az ágyamra Claire.
-Jó reggelt!- ültem fel kómásan és próbáltam Claire-re mosolyogni, de mivel elkezdett nevetni, rájöttem, hogy elég bénán nézhetek ki. Megöleltem és ki is szaladt a szobámból. Aztán elkezdtem öltözni. Egy fehér short-nál és egy kék virágos, fehér toppnál állapottam meg. Egy baglyos nyakláncot akasztottam a nyakamba, és felvettem a kabala karkötőm. A szememet kihúztam barna szemceruzával, szempillámat barna szempillaspirállal emeltem ki. Hajamat kiengedve hagytam. Majd felkaptam a táskámat és rohantam le reggelizni.
Lent Apu már a mai újságot olvasta és kortyolgatta a reggeli kávéját. Anyu meg palacsintát sütött.
-Jó reggelt Apu!- pusziltam meg az arcát és Ő is visszapuszilt. Utána leültem a jól megszokott helyemre.
-Jó étvágyat!- tette le elém a tál palacsintámat Anya. Közben Claire is lejött és leült mellém.
Az iskolahatalmas épület. A főbejárat felett egy tábla függ: 'Holmes Chapel iskolája'. Hű, de kreatívak... Nos, most vagy soha. Beléptem az új sulimba, ami négy évig lesz az a hely ahova legkevésbbé sem akarok majd jönni. A folyosók tömve voltak diákokkal. Itt, ott van egy-egy ivókút és plakátok. Anya valami olyasmit mondott, hogy a 24.-es teremeben lesz az első óra. Amikor beléptem az ajtón nagyon meglepődtem. Csomó fiú ült a székeken, támaszkodott a falnak és bámult engem! Igen, mivel ebben az osztályban én leszek az egyetlen lány. Kinéztem magamnak egy helyet, valahol a hátsósorban, és leültem. Az asztal másik oldala szabad volt. Majd odajött hozzám egy közép magas, barna, göndör hajú, zöld szemű fiú és így szólt:
- Helló, biztosan te vagy az új osztálytársunk! Az én nevem Harry, Harry Styles. Engem nevezetek ki a kísérődnek. Gyere mellém kell ülnöd!- nyújtotta felém a kezét. Megfogtam, felhúzott a székről és odavezetett ahol ülni fogok. Leültem és Ő mellém.
- Be sem mutatkoztam!- fordultam felé- Én Lola Hope vagyok.
- Hát, örülök, hogy megismerhetem kisasszony- mosolygott. És én is. Kedves és szimpatikus fiú. Remélem jó barátok leszünk.
Az óra után megmutatott mindent amit egy 10 perces szünetben megtudott. A büfét, az ebédlőt, a mosdókat, termeket, tanárit és az Ifjúsági Klubot is. Megismerhettem a tesóját Gemma-t is. Ő is ugyanolyan kedves és nyitott, mint Harry. A következő szünetben volt alkalmam megismerni Harry bandáját a White Eskimos-t. Ők másik osztályba járnak ezért nem láttam még őket. Harry mondta, hogy ma náluk próbálnak és ha ráérek akkor szívesen várnak, mint közönséget. A többi szüneteben meg beszélgettünk. Az én családomról, az Ő családjáról meg hasonló dolgokról.
Mivel még csak Őt ismerem az osztályból és otthon sincsen senki, egyedül meg nincs kedvem tanulni, ezért áthívtam, hogy tanuljunk együtt. Amíg felénk sétáltunk Harry mondta, hogy Ő is erre felé lakik. Amikor nyitottam az ajtót, Harry akkor eszmélt rá, hogy az övék a szomszéd ház. És az örömét egy nagy 'De jó!' felkiáltással jelezte is. Én egy 'Szerintem is!' felkiáltással viszonoztam a boldogságát. A szobámban, az ágyamra letettük a táskáinkat, kivettük belőlük a tanulni valót és neki is láttunk. Volna, ha nem bohótckodjuk el az egészet. Amikor valahogy készen lettünk a matekkal és már a föcit kezdtük volna el Harry üzenetet kapott. Fel is olvasta:
"Szia drágám! Ma este a szomszédéknál, Hope-knál, vacsorázunk. Próbáld meg lemondani a megígért próbát. Majd bepótoljátok. Szeretlek. Anya."
Ez után vagy fél másodperccel én is kaptam egy üzenetet. Amit én is hangosan felolvastam:
"Helló kicsim! Ma estére ne tervezz semmit, mert áthívtam a szomszédékat vacsira. Főzhetnél valamit, mert nekem nem lesz rá időm. Majd még meg hálálom. Imádlak. Anyu."
Mind a ketten nagyon meglepődtünk.
Miután megírtuk a leckét, Harry hazament, én pedig neki láttam valamit összeütni a konyhában. Összedobtam két zacskós levest. Utána feltettem a spagettitésztát a tűzre. A szószt is gyorsan megcsináltam. aztán lereszeltem egy darab sajtot is, és végül a desszertnek szánt palacsintát sütöttem ki. Amint kész lett a 20db palacsinta, elkezdtem őket megkenni. 5 nutellás, 5 barack lekváros, 5 túrós és 5 pudingos lett. Majd levettem a tésztát a tűzről és leszűrtem. Aztán elővettem az ünnepi étkészletet, megterítettem. Ezután kimentem a kertbe, szedtem egy csokorra való virágot és asztaldísz gyanánt, egy vázába téve, az asztal közepére helyeztem. Pihenés képp leültem a kanapéra TV-zni. Megláttam az egyik csatornán, hogy már 17:00 van. Apa és Claire hamarosan jönnek, Anyu meg olyan fél hat után ér haza és a vendégek 18 óra után jöhetnek. Tehát még van 20 percem míg elkezdek készülődni.
Amikor már kezdtem unatkozni, éppen akkor nyílt az ajtó és Claire futott be. A nyakamba ugrrott és így szólt:
- Jaj, Lola annyira jó napom volt! És a legjobb az, hogy vendégek jönnek!!- itt ránéztem Apu-ra és megszólaltam:
- Apa, Anya neked is írt SMS-t?
- Igen!- válaszolt- Azt is megírta, hogy 17:40-kor már itt is lesznek!
- És most mennyi az idő?- kérdeztem.
- 17:25!- mondta. Én letettem Claire- t a kanapéra, egy 'Oké, köszi!'-t odamormogtam és felrohantam a szobámba.
A szekrényemben kutakodva megakadt a szemem egy rózsaszín, cicás pulcsin. Gyorsan felkaptam az eddigi pólóm fölé, mondván úgy sem fogom levenni. És a pulóverhez tökéletesen ment a fehér short-om. A hajamat lófarokba fogtam, szememet kihúztam barna szemceruzával. Utána ránéztem az órámra. Már 7 perccel elmúlt fél hat. Gyorsan lementem a nappaliba és leültem a fotelbe.
5 percen eblül meg is érkezett Anya és a vendégek is.
Apa mellé ült Anya, Anya előtt Harry anyukája, Anne, mellette Robin, Harry nevelőapukája foglalt helyet. Robin-nal szemben ült Apa. Anya Claire-t ültette maga mellé, így én is Claire mellé ültem. Harry velem szembe, Gemma pedig Anne és Harry közé ült le. Anyu megkért, hogy hozzam be a levest. így is tettem. Letettem az edényt az asztalra és mindenkinek mertem a tányérjába a gőzölgő ételből. Aztán én is leültem a helyemre.
A leves mindenkinek ízlett(!), ugyanúgy ahogy a spagetti is. Miközben a palacsintát tálaltam, Anya és Anne között felvetődött, hogy mit is dolgozom. Hát igen! Még semmit! Harry viszont, ahogy megtudtam Robin-tól, a helyi pékségben felszolgáló. Apu megkérte Harry-t, hogy próbáljon meg engem is beajánlani a főnökénél.
-Finom volt?- kérdeztem mikor már minden elfogyott. Erre a válasz egy egyöntetű és hangos 'Igen' volt.
Ezután Anyu lefektette Claire-t, mert már 19:15 is elmúlt. Majd visszament beszélgetni az asztalhoz. Gemma, Harry és én pedig leültünk TV-zni. Éppen az X-Factor-t reklámozták, amikor Gem megszólalt:
- Hé, Harry! Ti is jelentkezhetnétek!
- Á, nem. Dehogy! A fiúk nem akarnak jelentkezni!- vonta meg a vállát az említett.
- Miért Harry?- kérdeztem.
- Nem tudom! Hagyjatok ezzel! Jaj, de jó a pulcsid te is szereted a cicákat?
- Ahamm- bólogattam.
- Harold!- csapta a kezét Harry vállára Gemma- Ne tereld a témát! Komolyan, akkor indulhatnál csak te! Anyu, mond meg neki!- fordult a kanapé felé, de süket fülekre talált a mondandója.
- Hagyj már békén!- szólt vissza Harry. A beszélgetés itt véget ért. Ezek után már csak TV-ztünk.
Harry vállán ébredtem. Gemma pedig elég furcsán nézett rám.
- Lola- szólított meg- neked tetszik Harry?- kérdezte. Én ugyanolyan furcsán, mint Ő, válaszoltam:
- Nem! Én csak barátként tekintek rá. Tudod, még mást nem is nagyon ismerek. Ja, és Ő jött odahozzám először.
- Akkor te tetszel neki!- mosolyodott el.
- Nem, nem. Tuti, hogy nem!- néztem az alvó Harry-re a vállamon, és újra álomba szenderültem...
Miután megírtuk a leckét, Harry hazament, én pedig neki láttam valamit összeütni a konyhában. Összedobtam két zacskós levest. Utána feltettem a spagettitésztát a tűzre. A szószt is gyorsan megcsináltam. aztán lereszeltem egy darab sajtot is, és végül a desszertnek szánt palacsintát sütöttem ki. Amint kész lett a 20db palacsinta, elkezdtem őket megkenni. 5 nutellás, 5 barack lekváros, 5 túrós és 5 pudingos lett. Majd levettem a tésztát a tűzről és leszűrtem. Aztán elővettem az ünnepi étkészletet, megterítettem. Ezután kimentem a kertbe, szedtem egy csokorra való virágot és asztaldísz gyanánt, egy vázába téve, az asztal közepére helyeztem. Pihenés képp leültem a kanapéra TV-zni. Megláttam az egyik csatornán, hogy már 17:00 van. Apa és Claire hamarosan jönnek, Anyu meg olyan fél hat után ér haza és a vendégek 18 óra után jöhetnek. Tehát még van 20 percem míg elkezdek készülődni.
Amikor már kezdtem unatkozni, éppen akkor nyílt az ajtó és Claire futott be. A nyakamba ugrrott és így szólt:
- Jaj, Lola annyira jó napom volt! És a legjobb az, hogy vendégek jönnek!!- itt ránéztem Apu-ra és megszólaltam:
- Apa, Anya neked is írt SMS-t?
- Igen!- válaszolt- Azt is megírta, hogy 17:40-kor már itt is lesznek!
- És most mennyi az idő?- kérdeztem.
- 17:25!- mondta. Én letettem Claire- t a kanapéra, egy 'Oké, köszi!'-t odamormogtam és felrohantam a szobámba.
A szekrényemben kutakodva megakadt a szemem egy rózsaszín, cicás pulcsin. Gyorsan felkaptam az eddigi pólóm fölé, mondván úgy sem fogom levenni. És a pulóverhez tökéletesen ment a fehér short-om. A hajamat lófarokba fogtam, szememet kihúztam barna szemceruzával. Utána ránéztem az órámra. Már 7 perccel elmúlt fél hat. Gyorsan lementem a nappaliba és leültem a fotelbe.
5 percen eblül meg is érkezett Anya és a vendégek is.
Apa mellé ült Anya, Anya előtt Harry anyukája, Anne, mellette Robin, Harry nevelőapukája foglalt helyet. Robin-nal szemben ült Apa. Anya Claire-t ültette maga mellé, így én is Claire mellé ültem. Harry velem szembe, Gemma pedig Anne és Harry közé ült le. Anyu megkért, hogy hozzam be a levest. így is tettem. Letettem az edényt az asztalra és mindenkinek mertem a tányérjába a gőzölgő ételből. Aztán én is leültem a helyemre.
A leves mindenkinek ízlett(!), ugyanúgy ahogy a spagetti is. Miközben a palacsintát tálaltam, Anya és Anne között felvetődött, hogy mit is dolgozom. Hát igen! Még semmit! Harry viszont, ahogy megtudtam Robin-tól, a helyi pékségben felszolgáló. Apu megkérte Harry-t, hogy próbáljon meg engem is beajánlani a főnökénél.
-Finom volt?- kérdeztem mikor már minden elfogyott. Erre a válasz egy egyöntetű és hangos 'Igen' volt.
Ezután Anyu lefektette Claire-t, mert már 19:15 is elmúlt. Majd visszament beszélgetni az asztalhoz. Gemma, Harry és én pedig leültünk TV-zni. Éppen az X-Factor-t reklámozták, amikor Gem megszólalt:
- Hé, Harry! Ti is jelentkezhetnétek!
- Á, nem. Dehogy! A fiúk nem akarnak jelentkezni!- vonta meg a vállát az említett.
- Miért Harry?- kérdeztem.
- Nem tudom! Hagyjatok ezzel! Jaj, de jó a pulcsid te is szereted a cicákat?
- Ahamm- bólogattam.
- Harold!- csapta a kezét Harry vállára Gemma- Ne tereld a témát! Komolyan, akkor indulhatnál csak te! Anyu, mond meg neki!- fordult a kanapé felé, de süket fülekre talált a mondandója.
- Hagyj már békén!- szólt vissza Harry. A beszélgetés itt véget ért. Ezek után már csak TV-ztünk.
Harry vállán ébredtem. Gemma pedig elég furcsán nézett rám.
- Lola- szólított meg- neked tetszik Harry?- kérdezte. Én ugyanolyan furcsán, mint Ő, válaszoltam:
- Nem! Én csak barátként tekintek rá. Tudod, még mást nem is nagyon ismerek. Ja, és Ő jött odahozzám először.
- Akkor te tetszel neki!- mosolyodott el.
- Nem, nem. Tuti, hogy nem!- néztem az alvó Harry-re a vállamon, és újra álomba szenderültem...
